M\u00e1rcius utols\u00f3 napj\u00e1n ragyog\u00f3 naps\u00fct\u00e9st, de az\u00e9rt friss, cs\u00edp\u0151s id\u0151t hozott a d\u00e8lut\u00e1n. Az id\u0151s asszony lassan tolta fel a ker\u00e9kp\u00e1rj\u00e1t a bolt melletti emelked\u0151n. Nem volt meredek a domb, de h\u00e1t hetven\u00f6t \u00e9v nyomta a v\u00e1ll\u00e1t \u00e9s lass\u00edtotta a l\u00e9pteit. Meg h\u00e1t, akihez igyekezett, az \u00fagyis megv\u00e1rja, ahogy mindig... A dombocska tetej\u00e9n fel\u00fclt a biciklire, de kis h\u00edj\u00e0n elfelejtett let\u00e9rni az \u00fatr\u00f3l, korholta is mag\u00e0t, hogy most nem a sz\u0151l\u0151be megy. Lefordult jobbra, a fasor melletti \u00fat vitte a c\u00e9lj\u00e0hoz...a temet\u0151be. Lassan l\u00e9pkedett a s\u00edrok k\u00f6z\u00f6tt, n\u00e9zel\u0151dve, de most senki sem volt kinn. Ahogy a nagyon ismer\u0151s s\u00edrk\u00f6vet megl\u00e1tta, m\u00e9g ink\u00e1bb lelassultak a l\u00e9ptei, de azt\u00e1n csak ott \u00e1llt. N\u00e9zte a felv\u00e9sett bet\u0171ket, sz\u00e1mokat, mintha most l\u00e1tn\u00e1 el\u0151sz\u00f6r, pedig... a sz\u00edv\u00e9be, lelk\u00e9be van az m\u00e1r \u00e9gve. Bet\u0171k, sz\u00e1mok... mit mondanak el arr\u00f3l akit takarnak? \u00c9lt, szeretett, voltak tervei \u00e9s \u00e1lmai, amik\u00e9rt kem\u00e9nyen dolgozott. Fiatalon ker\u00fcltek \u00f6ssze, semmij\u00fck se volt, csak a szerelem \u00e9s a dolgos k\u00e9t kez\u00fck. Ennek k\u00f6sz\u00f6nhett\u00e9k hogy az alb\u00e9rlet ut\u00e1n saj\u00e1t kis h\u00e1zat vehettek, majd nagyobbat. Sz\u00e9pen gyarapodtak, a gyerek is feln\u0151tt, lett volna v\u00e9gre idej\u00fck kicsit meg\u00e1llni, magukra is gondolni, pihenni. De az \u00e9let m\u00e1shogy gondolta, meg\u00e1lljt parancsolt a v\u00e9gzetes betegs\u00e9g, fiatalon, negyven\u00f6t \u00e9vesen elvitte a rem\u00e9nyeket, \u00e1lmokat a m\u00e1sik vil\u00e1gba, \u00e9s itthagyta \u0151t negyven\u00e9vesen \u00f6zvegyen. Ment tov\u00e1bb az \u00e9let, eltelt harminc\u00f6t \u00e9v, de b\u00e9k\u00e9t nem hozott eddig, nem is hoz tal\u00e1n. Mindig egy k\u00e9rd\u00e9s matat a gondolatai k\u00f6zt, ha ide j\u00f6n ki hozz\u00e1, most is azt k\u00e9rdezi n\u00e9m\u00e1n, ahogy a vir\u00e1gcsokrot a v\u00e1z\u00e1ba teszi: -Mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt ide kell hozza a sz\u00fclet\u00e9snapi vir\u00e1got? Hisz m\u00e9g egy\u00fctt lehetn\u00e9nek, ma tort\u00e1t s\u00fct\u00f6tt, finomat f\u0151z\u00f6tt volna. Vagy a gyerekek-a fia \u00e9s a menye- szerveztek volna valami \"bulit\", hisz nagy sz\u00f3 a kerek nyolcvan \u00e9v, meg\u00e9rdemli. Csakhogy \u0151 m\u00e1r sok-sok sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n odafenn \u00fcnnepel... K\u00f6nnycsepp hullott a vir\u00e1g szirm\u00e1ra, kimondta hangosan is: -Mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt hagyt\u00e0l itt? \u00d6sszerezzent, mert mintha meg\u00e9rintette volna valaki a v\u00e1ll\u00e1t. Nem, nem t\u00e9vedett. Kis galamb r\u00f6ppent el a v\u00e1lla felett \u00e9s letelepedett a s\u00edrk\u0151re. Felborzolta a tollait, toll\u00e1szkodott, tipegett ide-oda azt\u00e1n az asszony szem\u00e9be n\u00e9zett f\u00e9lrehajtott fejjel. Mintha azt mondan\u00e1: -Ne s\u00edrj! Aki elment a m\u00e1sik vil\u00e1gba, az m\u00e1r boldog ott. Elv\u00e9gezte itt a feladatait, amit eltervezett \u00e9rkez\u00e9se el\u0151tt, h\u00e1t \u00fatra kelt. V\u00e1rni fog majd, ha te is v\u00e9gezt\u00e9l, de neked m\u00e9g dolgod van itt. Ha csak annyi is, hogy eml\u00e9kezz \u00e9s eml\u00e9keztess r\u00e1 m\u00e9g, t\u0171n\u0151dj a m\u00falton a tavaszi friss naps\u00fct\u00e9sben \u00e9s izz\u00f3 meleg ny\u00e1ron, rozsdabarna f\u00e1k lev\u00e9lhull\u00e1sakor \u00e9s a h\u00f3pelyhek t\u00e1nc\u00e1t figyelve... Az \u00e9let aj\u00e1nd\u00e9k! \u00c9ld minden perc\u00e9t! A kis galamb hirtelen meglebbentette a sz\u00e1rny\u00e1t, felemelkedett a leveg\u0151be, hogy a s\u00edr felett le\u00edrt k\u00f6r ut\u00e0n elrep\u00fclj\u00f6n a temet\u0151 sz\u00e9li bokrok fel\u00e9. Az asszony megborzongott. Nem hitt \u0151 soha k\u00f6zt\u00fcnk \u00e9l\u0151 vagy megjelen\u0151 lelkekben, se angyalokban, akik vigy\u00e1zz\u00e1k az emberek \u00fatj\u00e1t... vagy m\u00e9gis l\u00e9tezik ilyen? H\u0171v\u00f6s sz\u00e9l s\u00f6p\u00f6rt v\u00e9gig a s\u00edrok k\u00f6z\u00f6tt a lassan lesz\u00e1ll\u00f3 alkonyatban, egy b\u00facs\u00fapillant\u00e1s ut\u00e0n hazaindult h\u00e1t. Lefel\u00e9 m\u00e1r k\u00f6nnyen gurult a bicikli, r\u00e1\u00e9r\u0151sen n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt. A rokon l\u00e1ny, Eta \u00e9pp akkor tolta haza az unok\u00e1j\u00e1t a babakocsiban. Meg\u00e1llt megcsod\u00e1lni, mekkor\u00e1t n\u0151tt a szentem, v\u00e1ltottak p\u00e1r sz\u00f3t, de a befel\u00e9 invit\u00e1l\u00e1st elh\u00e1r\u00edtotta, mert igencsak s\u00f6t\u00e9tedni kezdett, \u00e9s otthon k\u00f6r\u00fcl kell n\u00e9zni, rend van-e a baromfiudvarban. Hi\u00e1ba, aki eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t v\u00e9gigdolgozta, az mindig tal\u00e1l tennival\u00f3t, m\u00edg b\u00edrja er\u0151vel... K\u00e9s\u0151bb, mikor m\u00e1r lefek\u00fcdt \u00e9s az \u00e1lom hat\u00e1r\u00e1n j\u00e1rt, \u00fajra v\u00e9gigpergett el\u0151tte a temet\u0151i d\u00e9lut\u00e1n. Tiszt\u00e1n \u00e9rezte hogy nem \u00e1lmodta, \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt minden. \u00c9s azt is, hogy most v\u00e9gre tal\u00e1n el tudja fogadni a sors\u00e1t. A cs\u00f6pp bab\u00e1ra gondolt, aki fel\u00e9 ny\u00fajtogatta a kis kez\u00e9t. Igen, van aki elmegy, de m\u00e1s l\u00e9lek meg akkor \u00e9rkezik a F\u00f6ldre, ahogy az \u00e9vszakok is v\u00e1ltakoznak. Mindig szerette a sz\u00e9p magyar n\u00f3t\u00e1kat, tal\u00e1n ez\u00e9rt csengett a f\u00fcl\u00e9be ez a dallam, mikor \u00e1lomba mer\u00fclt:<\/p>\r\n
-Ut\u00e1nunk is \u00fajak j\u00f6nnek,\u00a0<\/p>\r\n
\u00d6r\u00f6k sorsa ez az \u00e9let\u00fcnknek...<\/p>","type":"rich"}