Falusi parlament

Meghívó várt a postaládában, ami könyvbemutatóra invitàlt a helyi művelődési házba. Természetesen elmentünk anyóssal, aki gyerekkora óta ismeri Jani bácsit, a friss kötetes írót. Mert bizony ez a novellàskötet azért is érdekes, mert az írója 85 éves múlt. Nem mostanában kezdte azért az írást Jani bácsi, a történetek sok-sok év alatt születtek, de a fiók őrizte őket. Legfeljebb a nyugdíjas klub rendezvényein olvasott fel belőlük. Itt biztatták aztán hogy küldje be pàlyázatokra a műveit, és szép sikereket aratott vele. Az önkormányzat is felfigyelt rá, és némi pályázati pénznek köszönhetően digitalizálták Jani bácsi novelláit -hisz az ő korában megbocsátható, hogy nem barátja a számítógép hanem kézzel ír- és kiadták egy csinos kötetben. Azt hiszem, példát mutat mindenkinek vele, hogy ne adjuk fel az álmainkat, mert amikor itt az ideje, megvalósul. És az életkor semmiben se akadály! Pedig küzdelmes éveket tudhat maga mögött a falu közkedvelt és megbecsült fodrásza. A könyvbemutatón így elevenítette fel:
-Apám elesett a második világhàborúban, a család kenyérkereső nélkül maradt. Én voltam a legnagyobb, aki a helyére léphettem. Borbély volt, ott állt a műhelye, adott volt a szakmám. Szerencsére szerettem is. Mestervizsgàt tettem idővel, és én is tanítottam aztàn a jövő nemzedéket. Hálisten, egy lányunokám jön a nyomomban, így talán lesz gazdája az ollónak utánam is. Az írás? Hát az első zsengék, inkább csúfolóversek voltak. Fiatalkoromban nagy élet volt itt a “kultúrban” , bàlok, színdarabok, aztán történtek olyan dolgok ez alkalmakkor, amiket meg kellett örökíteni… 🙂 No de megnősültem, dolgoztam az üzletben. Milyen is itt falun egy fodrászat? Összejöttek az öregek, ők még beretvállozni is jàrtak. Vártak a sorukra, elnogarászták az újságot, de inkább beszélgettek. Parlament folyt itt, falusi parlament. Ez lett egyik novellám címe és a kötet címadója. Mert elgondoltam, hogy ha eltűnnek ezek a bölcs öregek, majd velem együtt is, feledésbe vész az a régi vilàg. Az emberi sorsok, a jó és rossz, a küzdelmek, a régi élet, régi falu emlékei. Így esténként sokszor elvonultam a műhely melletti kis kuckómba, irodámba, és lejegyeztem az aznapi gondolataimat. Sikerítettem a hallottak köré kis történeteket. Ha érdemesnek tartják elolvasni, sírni-nevetni, elmerengeni rajta, az lesz az én legnagyobb fizetségem.
Érdemesnek tartottuk! Az összes könyv gazdàra talált akkor este, Jani bàcsi csak dedikált fàradhatatlanul órákon àt, meghatottan. Azóta a környéken is tartott felolvasóesteket, hasonló nagy sikerrel, és kémeim jelentették hogy egy úabb kötetrevaló novellájàt rendezte össze, hamarosan azt is kézbe vehetjük. Jó egészséget és töretlen alkotókedvet kívànunk Jani bácsinak még sokáig!