Nekrológ

Emlékszem, màr piciként is kitűntél a társaid közül. Te voltál a legélénkebb, legcsillogóbb szemű. Egyértelmű volt, hogy vezérnek születtél. A többiek mind felnéztek rád, előreengedtek, mikor reggeli érkezett, tiéd volt a legjobb falat, a legkényelmesebb alvóhely. Ahogy nőttetek, kiderült, hogy a lányok közt is nagy népszerűségnek örvendesz. Hódolattal vettek körül, ki kacéran illegette magát előtted, ki csak tisztes tàvolságból vetett rád epekedő pillantásokat, várva, hogy észrevedd. És ha leereszkedtél hozzá, bizony nem volt nàla boldogabb lény akkor! Persze azért említsük meg azt is, hogy a vetélytársakat nem tűrted meg magad körül. Amint feltűnt neked, hogy màsik kackiás lovag sündörög a kedvenceid körül, rögtön harciasan rárontottál, olyan csatakiáltást hallatva, hogy a merész lovagnak is inába szállt a bátorsága és jobbnak látta odébbállni. Megvédted az övéidet! Ezen erényeid nem maradtak észrevétlenek, így ahogy telt-múlt az idő, a vetélytársak szép sorban elkoptak mellőled. Mire felnőttél és a nagyok közé kerültél a lányokkal együtt, te voltál az egyedüli, a vezér. Ezt a feladatodat nagyon komolyan vetted és minden tudásodat beleadva végezted. Azt a kérést kaptad, hogy vigyázz a rád bízott lànyokra és asszonyokra, és te éjjel-nappal ezen ügyködtél. Reggel időben jelezted nekik, hogy itt a felkelés ideje, munkára, csajok! A szomszédok lehet hogy nem mindig örültek a korai ébresztőnek, hiába adtad elő olyan dallamos, érces hangon, de nem reklamált senki, falun, főleg nyáron a korai kelés megszokott dolog. Az udvarra te léptél ki elsőnek, létszámellenőrzést tartottál, aztán jöhetett a früstök, majd a termelőmunka. Komolyan felügyelted, mekkora darab földet kutattak végig, hány bogarat, lárvàt találtak, na és hogy kik a sorosak aznap a konyhára termelni. A normának meg kellett lenni, hisz a gazdasszony várta! Meg is dicsért érte, mikor peckesen megálltál előtte, teljes harci díszben. Ki is húztad magad és még büszkébben vonultál el. Hát istenem, a nagyoknak is vannak gyengéik, igazán elnézhető volt neked, hogy kicsit hiú természettel lettél megáldva, hiszen a külcsínhez itt tettek is párosultak. Soha nem feledjük el, milyen hősiesen viselkedtél, amikor egy ellenség a szemközti dombról lecsapni készült szeretett népedre. Hatalmas hanggal riasztottál minket, és egyúttal terelted be híveidet védett helyre, ahol nem tud lecsapni rájuk a gonosz. Sikerült is együttes erővel és néhány légpuska  lövedékkel elűzni!A dicséret és jutalom nem maradt el: aznap különleges finom falatokat kaptatok, te a hősiességedért, a lányok a kiállott ijedség kárpótlásaként. Este aztán az ajtóban állva hívtad őket befelé, takarodó van, csajok, holnap is lesz nap! Így folyt az élet, a forró nyár őszbe fordult, majd jött a hideg tél, de te a régi maradtál. A tavaszi friss szellőt, egyre szebb időt is vígan köszöntötted, míg eljött újra a nyáridő. Ekkor valami megváltozott… Feltűnt az új nemzedék. Először csak a kerítésen át mustráltad idegenkedve saját fiatalkori énedre emlékeztető társadat, de látszott hogy nem lesztek pertuban. Sajnos ez be is igazolódott:   ahogy szemtől szembe kerültetek, kitört belőled a féltékenység és megindult a harc! Illetve a fiatal megszeppent újonc jobbnak látta kitérni, szégyen a futás de hasznos! Nagy dilemmába kerültünk, mi legyen a két dudással, ha nem férnek egy csárdába? Melyik maradjon, melyik menjen? Mert egyiknek mennie kell… Nehéz döntés született: a fiatal nemzedéké a jövő…

Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett Kukó kakasunk bevégezte földi pályafutását, miután becsülettel elvégezte a baromfiudvar felügyeletét. Szeretett kakasunk anyósom 75. szülinapján az ünnepi menü főfogása lesz, mint pörkölt, amikor újra megemlékezünk az érdemeiről. És a szakácséról is, ha jól készítette el! 🙂