Életkifőzde

Elmúlott a tavalyi karácsony és a szilveszter is, és benne járunk az újévben, a január nagy része máris lepergett. Bevallom, a tél nem a kedvenc évszakom. Gyerekként még a nyár után az volt, de akkor más telek jártak, mint most. Akkor se volt minden karácsony fehér, természetesen, de nem múlott el tél hó nélkül, ami… Tovább »

Nem most volt bizony, de azért még jól emlékszem rá, amikor 12-13 éves csitriként a barátnőkkel azon ábrándoztunk, milyen lesz majd -nemsokára- a Nagy Ő. Felkerült a listára minden szép és jó tulajdonság persze, de akkor olyan prózai dolog nem is jutott volna eszünkbe, hogy legyen házias, urambocsá tudjon főzni is. Nekem természetes volt, hogy… Tovább »

Emlékszem, màr piciként is kitűntél a társaid közül. Te voltál a legélénkebb, legcsillogóbb szemű. Egyértelmű volt, hogy vezérnek születtél. A többiek mind felnéztek rád, előreengedtek, mikor reggeli érkezett, tiéd volt a legjobb falat, a legkényelmesebb alvóhely. Ahogy nőttetek, kiderült, hogy a lányok közt is nagy népszerűségnek örvendesz. Hódolattal vettek körül, ki kacéran illegette magát előtted,… Tovább »

Március utolsó napján ragyogó napsütést, de azért friss, csípős időt hozott a dèlután. Az idős asszony lassan tolta fel a kerékpárját a bolt melletti emelkedőn. Nem volt meredek a domb, de hát hetvenöt év nyomta a vállát és lassította a lépteit. Meg hát, akihez igyekezett, az úgyis megvárja, ahogy mindig… A dombocska tetején felült a… Tovább »

Valahol egy kis faluban… Hegyek ölelésében, hosszú völgyben bújik meg ez a kedves kis falu. Bizony, messzebbről csak a két templomtorony látszik, ahogy kiemelkedik a tájból. Más jelentős épülete nem is igen van, lakói mégis büszkék, ragaszkodnak kis falujukhoz. Aki itt született, sok évet leélt, a világ minden kincséért sem költözne màshova. Akit mégis elvitt… Tovább »

Nyár van… Ami itt falun nem épp a nyaralásról szól annak, aki földdel, gyümölccsel foglalkozik. Persze a kapa is remek izomerősítő lehet, a gazolás a hajlékonyságot növeli, a közben elmormogott népi szitkozódàsok pedig a szókincset 😀 Az ingyen szolàriumról és szaunáról ne is beszéljünk, amit a Nap biztosít, míg izzadva dolgozunk. Azért a hőgutát nem… Tovább »

Azt már kitapasztaltam rég, hogy anyósom gyűjtögető életmódot folytat, ha nem is úgy, mint anno az ősemberek a világ kezdetén 🙂 Kedvenc mondàsa: -Hátha jó lesz ez még valamire! -tehàt nem dob el szinte semmit. Így minden lehető és lehetetlen helyen a kezembe akadt a fületlen csészétől, törött rozsdás egérfogótól, lyukas fél pár zoknitól kezdve… Tovább »

Ez az áprilisi időjárás kitett magáért: egyik nap közel harminc fokban sültünk pecsenyére, másnap viszont tíz fok alá esett a hőmérőben a higany és hideg szélben dideregtünk. Hiàba, no, bolond április, ahogy mondják. Lehet hogy az emberekre is hatással van, a tavaszi pezsdüléssel karöltve, mert bizony van aki ilyenkor szintén “megbolondul”… És ennek itt falun… Tovább »

Kora reggel kerekeztem az utcànk elején levő boltba. Félúton szembejött velem a magas, sovàny, szakàllas alak. -Heló, szia!-köszönt már messziről. -Szia Pityuka! De korai vagy!-vàlaszoltam. Csak intett és befordult Jani bá’ udvarába. Ez a jelenet mindig megismétlődik, ha én megyek boltba. Jani bá’ otthon méri ki a saját termésű, készítésű bort, pálinkát. Hogy hogyan készíti,… Tovább »

Temetésre menni mindig szomorú esemény, főleg ha kedves ismerőstől kell utolsó búcsút venni. Sajnos már itt a faluban is elment örökre olyan ember, akit nagyon megkedveltem… A temetésről hazafelé tartva Pancsi néni csatlakozott hozzánk, kicsit lemaradtunk Pisti mögött, akire lecsapott Laci bácsi és szóval tartotta derekasan. Pancsi néni igen csinos volt, amit szóvá is tettem… Tovább »